Gyanús húsvéti sonkák? Így kerülheti el a silány minőséget

Azoknál, akik nem vegetáriánus finomságokkal ünnepelnek, a vendégváró asztal alapvető tartozéka a húsvéti sonka, mely egykor a vasárnapi templomi ételszentelés során is kiemelt szerepet kapott. Mindezt részben annak köszönheti, hogy a hosszú böjti időszak után a hagyomány szerint ekkor lehetett először húst enni, ami, ha nem is bárányhús, Jézus áldozati bárány mivoltát is jelképezi.

Az, hogy hazánkban sonka kerül az asztalra, annak is köszönhető, hogy a disznóhús Európában elérhetőbb volt, mindemellett a disznóvágások is jellemzően télen zajlottak, tökéletes lehetőséget adva arra, hogy húsvétkor az asztalra kerüljenek az ott készült, addigra megérlelt termékek. Bár a hagyományos parasztsonka ma is számos helyen a húsvéti étkezések része, nem ez az egyetlen opció, sőt, annyiféle termék kapható, hogy bárki könnyen összezavarodik, különösen, ha arra is figyelni kell, minőségileg megfelelő-e az adott élelmiszer – írja a Femina. 

Nyers sonka vagy főtt sonka?

A húsvéti sonka, mint fogalom, a Magyar Élelmiszerkönyvben nem létezik, maga a sonka azonban annál inkább, az így megjelölt húsipari termékcsoporton belül pedig további három alcsoport található, a nyers sonka, a hőkezelt sonka és a formában vagy bélben hőkezelt sonka, valamint a már említett parasztsonka.

A nyers sonkát pácolással, sózással állítják elő, és füstöléssel, szárítással tartósítják. A hőkezelt sonka lehet főtt, füstölt és főtt, füstölt és sült, vagy épp füstölt, főtt és sült, a már említett parasztsonkát pedig hagyományosan sózással, pácolással, füstöléssel és szárítással tartósítják, és egészben, legalább harminc napig érlelik.

Bár nem élelmiszerkönyvi kategória, jellemzően árulnak a húsvéti sonka funkciójának betöltésére olyan jó minőségű vagy akár kötözött, főtt, füstölt húskészítményeket is, melyek például karajból vagy tarjából készülnek.

Mire figyeljen a vásárlásnál?

A Nébih jó tanácsai szerint vásárláskor, ha lehetséges, érzékszervi próbát kell végezni, és alaposabban megnézni a sonkát. Ne legyen szúrós, savanyú, dohos, kellemetlen szaga, ne legyenek rajta gyanús, zöldes, szürkés, sötét foltok, ne legyen túl kemény vagy beszáradt, és ne engedjen levet nyomás nélkül. Ha a sonka levet enged, az általában a páclé túlzott befecskendezésére utal, de lehet akár a romlás jele is. Nem célszerű megvenni a sonkát akkor sem, ha a felülete nyálkás, ragacsos, de akkor sem, ha a csomagolása sérült, vagy épp a vákuumcsomagolás fel van puffadva.

A címkét és a lejárati időt érdemes mindig ellenőrizni, és tanácsos kerülni a nem legálisnak tűnő, alkalmi árusokat, illetve a gyanúsan olcsó vagy kétes forrásból származó termékeket.

A sonka helyes tárolása

Az, hogy hogyan érdemes tárolni a sonkát, attól függ, milyen típusra esett a választás. A nyers, füstölt sonkát egészen a főzésig érdemes hűvös, alacsony páratartalmú, szellős helyen tárolni, például kamrában, pincében, a főtt készítményeket azonban mindig hűtőszekrénybe kell tenni, de általában így is csak öt-hét napig fogyaszthatóak. A nyers, füstölt sonkát a hűtőbe is be lehet tenni, ekkor azonban vegye ki a zacskóból, és tegye tányérra, vagy csomagolja zsírpapírba, a lényeg, hogy szellőzhessen.

A nyers sonka főzése során érdemes annyi órával számolni, ahány kiló a hús, és jellemzően akkor jó, ha a belső hőmérséklete eléri a 72 Celsius-fokot. Ha kész, a főzőlevet és magát a főtt sonkát se hagyja túl sokáig, két óránál tovább szobahőmérsékleten, mert gyorsan elszaporodnak bennük, rajtuk a baktériumok.

Fotó: illusztráció/Freepik