5 régi magyar karácsonyi szokás, ami különlegessé teszi az ünnepet

1. Szomszédolás süteménnyel

A karácsonyi sütés-főzés jelenthet igazi tortúrát, vagy akár valódi örömöt is. Nem is olyan régen még természetes volt, hogy a frissen kisült süteményből mindenki vitt át a szomszédba is, így elég volt egy félét sütni minden családnak, mégis többféle finomságot tudtak az asztalra tenni. Sőt, az sem volt ritka, hogy a pesti bérházak folyosóin szenteste összegyűltek a lakók, és mindenki hozott magával egy kevés házi finomságot… Ma már sajnos a legtöbben azt sem tudják, ki lakik a szomszédos ajtó mögött, de miért ne változhatna ez meg?   

2. A közösen elfogyasztott alma

Egy régi magyar szokás szerint a karácsonyi vacsora után a család legidősebb tagja fog egy almát, és egy késsel annyi cikkelyre vágja, ahányan az asztal körül ülnek. Ez után mindenki kap egy almadarabot, amit a vacsora utolsó „fogásaként” esznek meg az egybegyűltek. A hagyomány szerint akik ugyanabból a gyümölcsből ettek, biztos, hogy a következő karácsonyt is együtt fogják tölteni majd – olvasható a Bien cikkében.

3. Házi készítésű díszek

A karácsony nem a költekezésről szól, és nem is attól lesz szép a fa, ha egy vagyont költesz eldobható tömegtermékekre. A dekorálás ráadásul a gyerekeknek is nagyobb élmény lesz, ha magatok készítitek el a díszeket abból, amit otthon találtok. Hosszú papírlánc színes papírgyűrűkből, fényes papírba csomagolt dió vagy szalagra fűzött mézeskalács – ezeket a díszeket már az adventi időszak csendes estéin is elkezdhetitek készíteni, hogy annál nagyobb legyen az izgalom, amikor szenteste a fára kerülnek.

4. Csengőszó

A fenyőfa alá kerülő ajándékokat van, ahol a kis Jézus, máshol az Angyalka hozza, de még ha a gyerekek pontosan tudják is, hogy a meglepetéseket a felnőttek teszik a fa alá, akkor is van valami varázsa annak, hogy a legkisebbeket kiterelik a szobából, és mire az izgatott várakozás után visszatérnek, díszes csomagok várják őket a fénylő karácsonyfa alatt. Sok családban csengőszóval jelezték, hogy az Angyalka „megérkezett”, azaz a gyerekek már bejöhetnek a szobába.

Az erre a célra használt csengőt az év többi napján a vitrinben tartották, hogy mindig szem előtt legyen, de elő csak ilyenkor vették, ezzel is jelezve a pillanat különlegességét. Ha van a családban kisgyerek, érdemes visszahozni ezt a különleges szokást, biztos, hogy életre szóló kedves emlék lesz neki a csengettyűszó.

5. Szalmát az asztal alá

Nem is olyan régen még az ország különböző régióiban a megterített karácsonyi asztal alá szalmát szórtak, hogy azon aludhassanak az apró szentek, de volt, ahol úgy tartották, hogy egyenesen a kis Jézuska hajtja itt álomra a fejét, mások a karácsonyra hazatérő lelkeknek vetettek így ágyat. Ha szalmával nem is szeretnéd felszórni az étkezőt, valami jelképes dologgal – egy dobozkába tett párnával vagy akár selyempapírral – te is „megágyazhatsz” így, megemlékezve azokról, akik esetleg már nem lehetnek veletek, de abban bízva, hogy ezen a különleges estén lélekben talán ők is visszatérnek.

Fotó: illusztráció/Freepik