Mácsai István festményeiből nyílt kiállítás

Az 1970-es tárlatra Mácsai Istvánt családja, az akkor 11 éves kisfia is elkísérte, aki szép emlékeket őriz édesapjáról.  

Nagyon jó apa volt, aki nem abban az értelemben foglalkozott velünk sokat, hogy lejártunk a térre focizni - bár ilyen is olykor előfordult -, hanem inkább ültünk a műtermében, amikor ő dolgozott. Hosszasan, órákon keresztül lehetett vele beszélgetni. Minden érdekelte, a csillagászattól a történelemig. Az irodalom nagyon érdekelte, ő maga is írt naplót is, sőt, még irodalmi szövegeket is. Ez a legmeghatározóbb eleme az életemnek, sőt az életünknek, mert a testvéremnek is. Sokat jártunk kiállításokra, de egy percig sem várta el, hogy folytassuk azt, amit őt csinál. Én a zenét választottam, a testvérem pedig a színházat

- idézte fel Mácsai János zenetörténész.

Mácsai István a 20. század második felének egyik legjelentősebb realista festője volt. A műalkotások reprezentatív keresztmetszetet adnak életútjáról; portrék, csendéletek, aprólékosan kidolgozott város- és utcaképek láthatók a kiállításon. Az alkotásokat Kostyál László ajánlotta a közönség figyelmébe.  

A városképek egy részébe a festőelődök figuráit is belefestette, ezek nagyon érdekesek, szinte mágikus jellegűek. Emellett fontos műfaja – az utcaképek mellett - a kis házrészletek, a gangok, a járdának egyes részletei. Festett csendéleteket, ezek minden esetben jelképeket, szimbólumokat hordoznak. Ezek a képek bemutatják az Ő teljes festői világát. Gyakorlatilag elutasítja a látvány absztrakcióját, elutasítja a neoavantgardot, és teljesen egy mimetikus látványelvű festészetet valósít meg, és ennek az eszköztárával tud elmondani nagyon gazdag tartalmakat

- fogalmazott dr. Kostyál László művészettörténész.

Az időszaki kiállítás május 31-ig tekinthető meg Zalaegerszegen, a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben.  

Szöveg: Kolozsvári Ilona

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg