„Az én babám lakodalmast játszik” – Babák a Gébárti kézműves alkotóházban

Az időszaki tárlat címét Vajda József, zalai néprajzkutató „Vadkörtefa fehéret virágzik” kezdetű népdalából kölcsönözték. A babák öltözéke - melyek a népi hagyományokat elevenítik fel - jól illeszkedik a kézműves ház tematikájához.

Többnyire leány, menyecske és menyasszonyi viseleteket látunk a Kárpát-medence magyarlakta tájegységeiről. Tulajdonképpen ezek nem is szigorúan értelemben vett népviseletek, ezek már polgáriasult viseletek, és nagyon is beleillenek az alkotóháznak a profiljába, mert a paraszti kultúrával szoros összefonódásban létezett, és működött a polgáriasult légkör is már az 1900-as évek elején

- mondta Kiss-Molnár István, a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház intézményegység-vezetője.

A kiállítás anyagát a népviseletes babakészítő ajánlotta a látogatók figyelmébe. A tárlatvezetésre göcseji viseletben érkezett, ami az alkotóházban készült. Az elmúlt tíz évben készült babáknak apró öltésekkel, finom kidolgozással a tájegységekre leginkább jellemző ruhákat varrtak.  

A magyar népviseletben az a jellemző, hogy a testes, leszorított mellű, erős csípőjű nők voltak az ideálok. Nem mindenki volt ilyen, annál is inkább, mert abban az időben a táplálkozás nagyon-nagyon messze volt a maitól. Ezért úgy segítettek magyar magukon, ahogy tudtak. Az egyik a sok szoknya volt, amit a lányok, asszonyok felvettek

- erről már Molnárné Riskó Erzsébet népviseletes babakészítő, Király Zsiga díjas Népi Iparművész beszélt.

Ezeket akkor öltötték magukra, amikor kiléptek a házból, bálba vagy piacra mentek. A legdíszesebb a templomi, illetve a menyasszonyi ruha volt, ami fordulópontot jelentett a lányok életében. A népviseletes babák március 23-ig tekinthetők meg. Ezzel párhuzamosan a vitrinkiállításon Ángyán Csilla csornai fazekas, népi iparművész alkotásai láthatók, amit ugyancsak március végéig nézhetnek meg a látogatók.   

Szöveg: Kolozsvári Ilona

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg