Mányoki Attila sikeresen teljesítette a manhattani 20 Bridges úszómaratont

Korábban beszámoltunk arról, hogy Mányoki Attila részt vesz a Manhattan sziget körüli úszómaratonon. Csütörtök este 8 óra 2 perc alatt teljesítette az 50 km-es távot. 

9 óra magasságában hajóztunk ki a starthelyhez, de meg kellett várni, míg az ausztrál versenyző elindult. 10-15 perccel utána engedték, hogy én is megkezdjem az úszást. A víz meleg volt, sós, de a folyó miatt zavaros, szinte a kezemet már nem láttam

– olvasható Mányoki Attila bejegyzésében.

A startot követően próbáltam megtalálni azt a ritmust, sebességet, amit tudok a végéig tartani. Már az első tempók után éreztem, hogy jól forog a kezem és éreztem az erőt a húzásaimban. Az előzetes itinerhez képest már jóval hamarabb sikerült befognom az ausztrál versenyzőt. A második órában voltunk, amikor jelezték a csapatomnak, hogy egy nagy teherhajó érkezik és mivel a folyó egy szűkebb szakaszán voltunk, ezért teljesen le kellett húzodni a sziklákhoz. Végül megállítottak minket amikor mellettünk vonult el a hajó. Ez azt jelentette, hogy egy helyben "tempóztam", a hajót, a kajakot természetesen nem érinthettem meg 

– részletezte a hosszútávúszó. 

Szerencsére mindez nem zökkentette ki az addigi ritmusból és nagyon gyorsan beállt az addigi sebességre.

Jól fogytak a hidak a fejem felett és semmi negatív információ sem jött a szervezetemtől. Az itiner szerinti támpontokhoz képest folyamatosan javult az eredményem. A Columbia Egyetem jelénél tudtam, hogy percek múlva becsatlakozom a Hudson folyóba. Amikor a 6. órában tervezett frissítést is megkaptam, már mögöttem volt az utolsó híd is. A George Washington híd után már csak a célba vezető szakasz volt hátra, ami még hosszú. A folyó felső szakaszán gyorsan tudtam haladni, mert nem volt semmi zavaró tényező. Közeledve a Central Park magasságába, jelezték felénk, hogy egy óceánjáró hajó fog kifutni és ezért lassítani kell vagy át kell vágni a Hudson folyón a Jersey oldalra. Nem akartam várni, ezért megindultunk a folyó túloldala felé. Menet közben azonban jelzett a parti őrség, hogy ők nem komfortosak ezzel az iránnyal és inkább menjek vissza az eredeti útvonalon és lassítsak. Mivel folyamatosan közeledtem a folyó sodrásával az óceánjáró felé, ezért végül beirányítottak a szomszédos dokkba, ahol nincs áramlat, hogy ott várakozzak, azaz körözzek, amíg a hajó biztonságos távolságba nem lesz tőlünk. Ezzel sok időt, legalább fél órát veszítettem

– elevenítette fel a történéseket. 

Amikor folytathattam az eredeti útvonalon az úszást, elvesztettem a ritmust, kissé le is merevedtem. Ettől a szakasztól viszont nagyon intenzív komp és hajó forgalom volt, ami nagyon csapkodóvá alakítja a folyó felszínét. Az utolsó 6-7 km emiatt nagyon nehéz volt. Végül az utolsó pár száz méter lett könnyebb, amikor a célhoz kellett úsznom. A két kényszerű ”megállás” miatt sok időt veszítettem, de ez egy ilyen környezetben előfordulhat. A körülmények ellenére is 8 óra 2 perc alatt értem körbe. Összességében elégedett voltam, mert mindent kiadtam magamból és egy jó időt tudtam úszni a körülmények ellenére is. Az, hogy az itiner szerinti időn folyamatosan javítottam (az óceánjáró hajóig), jelezte az erőkifejtésem mértékét. 

Mint fogalmazott, a legfontosabb célt elérte, becsülettel megcsinálta a világ második legrégebbi versenyét, mely 1915 óta létezik. A versenytávot tekintve pedig ez volt az első igazán hosszú verseny.

Fotók: Mányoki Attila/Facebook