Megkezdődött a kovácsművészeti tábor Gébárton

Göcsejben nagy hagyománya van a mesterségnek. A Gébárti-tó partján korábban a népművészeti egyesület, az utóbbi években pedig az alkotóház szervez képzést.

Sajnos Csiszár Tibor kovácsmester nemrég elhunyt. Ő volt korábban a kovács stúdió vezetője. Feladatait Horváth Márk vette át, aki nagyon lelkesen foglalkozik a tanoncokkal. A kéthavonta megrendezésre kerülő kovács stúdióinkban 10-15 tanulni vágyó fiatal és középkorú kovács csatlakozott hozzánk

- mondta el Kiss-Molnár István, a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház intézményegység vezetője.

A tábor tizenkét lakója a magyarországi kovácsbalták készítésének fortélyait igyekezett elsajátítani. A nyújtás, hegyezés és vállazás a kezdők számára nehéz feladatnak számít, így a munkafolyamatokba gyakran hiba csúszik. Ezeket Süle Ádám szakoktató – természetesen segítő szándékkal – azonnal szóvá tette.

Nincs ezzel semmi gond, senki nem úgy születik, hogy ezt kapásból tudja, hanem szépen, apránként kell ezt megtanulni. Amiket most elhibáztak, szépen újra kezdjük. Ami hiba volt, azt megmagyarázom, hogy miért rontották el. Azért úgy látom, van hova fejlődni

- mondta Süle Ádám díszműkovács, a Magyar Művészeti Akadémia művészeti ösztöndíjasa.

Élethosszig lehet újat tanulni – fogalmazott a zalai származású Tóth Csaba, aki jelenleg Veszprém vármegyében, Taliándörögdön él. A kapolcsi múzeumban, Ajkán a szabadidőparkban és a balatonfelvidéki erdei iskolában tart mesterségbemutatókat a gyermekeknek.

Nekem van egy vasas szakmám, a kovácsmesterséget pedig alkotó folyamatnak érzem. Mindig vannak új kihívások, és az embernek ezeket tudásokat valahogy el kell raktároznia

- erről már Tóth Csaba fémdísztárgykészítő beszélt.

A kovácsok tudására és munkájára a 21. században is szükség van. A műemléképületeket ugyanis nem lehet csak lakatostechnikával javítani, vagy az elemeket pótolni. Ahhoz mindenképpen kovácsmesterek kellenek.

Szöveg: Kolozsvári Ilona

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg