Városi megemlékezés – Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt

A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit, és biztosítani, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg

– idézte emlékező beszédében Balaicz Zoltán polgármester Milan Kundera cseh író sorait. Hozzáfűzte: az Országgyűlés 2000-ben elfogadott határozata február 25-ét emléknappá nyilvánította. A megszálló hatóságok 1947-ben ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, aki kilenc évet töltött szovjet börtönökben és munkatáborokban. 

Letartóztatása egy idegen hatalom katonái által üzenet volt mindenkinek: ettől a pillanattól kezdve a szovjeteknek és kiszolgálóiknak, a hazai kommunistáknak senki és semmi nem állhat az útjukba. Ettől kezdve még a látszatra sem kell ügyelniük, bármit megtehetnek, a hatalom az ő kezükben van, amivel korlátlanul élnek és gátlástalanul visszaélnek. Ezért választotta ezt a jelképes napot, február 25-ét az Országgyűlés a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává.

- emlékeztetett a városvezető.  

A világban a rendszer halálos áldozatainak száma eléri a 100 milliót, Közép- és Kelet-Európában a diktatúra idején egymillió ember vesztette életét.

Ők azok, akiket meggyilkoltak, kényszermunkatáborokban halálra dolgoztattak, vagy az éhezésbe, a nélkülözésbe, a fagyba haltak bele. De áldozat az az elképzelhetetlenül sok ember is, aki életben maradt, de megfélemlítették, bebörtönözték, elválasztották a szeretteitől, kényszermunkatáborba hurcolták, megkínozták, testileg és lelkileg tönkretették, vallatták, üldözték, és megfosztották jogaitól.  

- mondta emlékbeszédében Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere.  

Magyarországról a második világháború után és az azt követő években 700 ezer embert hurcoltak a Szovjetunióba, közülük 300 ezren soha nem jöttek haza. Mindazokra, akik visszatértek, kirekesztettség várt.     

Hátrányokat szenvedtek a munkahelyükön, illetve a Szovjetunióban szerzett betegség, egész életükre rányomta a bélyeget. A családjukra is nehéz sors várt, a családtagok mindennap várták vissza a szeretteiket Százezrek szenvedtek el súlyos traumákat.  

- erről már dr. Káli Csaba, a MNL Zala Vármegyei Levéltár igazgatója beszélt.

Előadásában kitért arra is, hogy Zalaegerszegről már 1945 áprilisában több tucat embert, főként férfiakat és levente korú fiúkat vittek a Szovjetunióba. Közülük két fiatal sorsát mutatta be, akik a gulág illetve a gubvi táborokban töltött hosszú évek után az 1950-es években térhettek haza, Magyarországra.

Szöveg: Kolozsvári Ilona

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg