Időutazás – a kommunista diktatúrát bemutató kiállításokban barangoltunk

2017-től látogatható kiállításunk egy nagyon ikonikus épületben, a Mártírok út 5-7. szám alatt. Ez volt ugyanis 1950-től a zalaegerszegi Államvédelmi Hatóság székháza. Az eredetileg bérháznak készült épületet államosították és a hatóság kezébe került. Az emeleten irodákat alakítottak ki, a pinceszinten pedig fogdákat, és ide hozták azokat a zalaegerszegi, Zala megyei embereket, akik valamilyen politikai oknál fogva a párt, vagy az Államvédelmi Hatóság látókörébe kerültek. Ebben az épületben tartották őket fogva, illetve itt történtek a kihallgatások az ötvenes évek elején, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc szereplői szintén itt raboskodtak

– meséli Erős Krisztina.

Ebben az épületben hozták létre a kiállítóhelyet, amely két szinten mutatja be az ötvenes évek jellemző tárgyain keresztül magának az Államvédelmi Hatóságnak a működését. A pinceszinten - teljesen eredeti helyszínen - egy korabeli fogdát alakítottak ki, egy vallató helyiséget, egy nagyobb térben pedig megtudhatunk információkat az épületről, az Államvédelmi Hatóságról, és - ami a legközelebb áll a látogatókhoz - három ember életéről. Három zalai ember története elevenedik meg a falak között, akik mind a kommunizmus áldozatai voltak. Három különböző történet: egy fiatal lányé és két fiatal férfié.

Három helyi fiatal tragédiája. Közben tudjuk a kutatásokból, hogy 100 millióra becsülik a kommunizmus áldozatainak számát világszerte, míg Kelet-Közép-Európában eléri az egymilliót az éhínségben, kényszermunkatáborokban vagy kivégzés által életüket vesztettek száma.

Igen, és ezek a számok kizárólag az áldozatokról szólnak. Nem szabad azonban elfeledkeznünk azokról az emberekről sem, akik egyéb módon voltak ennek a diktatúrának az áldozatai! Akik a megfélemlítés különböző módszerei miatt kerültek a párt látókörébe, illetve azok az emberek, akiket megfigyelték a besúgó hálózaton keresztül, ellehetetlenítették az életüket, megakadályozták a munkahelyeken való feljebb jutásukat, a gyerekeiknek az egyetemre való jelentkezését. Nekik mind-mind rányomta az életükre a bélyeget ez a korszak. Ezeknek az embereknek a neve mellett mindig szerepelt egy kis jel, ami arra utalt, hogy ők „nemkívánatos” elemek. Ezeket a bélyegeket hosszú-hosszú évtizedeken keresztül hordozták, ezért nagyon nehéz pontos számokat mondani.

2017 óta látogatható a tárlat az egykori Kaffka-kollégiumban. Benne több helyütt megdöbbentő eszközökkel érzékeltetik a történéseket. Főleg a kihallgató helyiség megrázó, ahol egy beszélgetés is hallható.

A kiállítás fő célja az érzékenyítés volt, hogy közelebb hozzuk ezt a korszakot, és különböző technikai eszközökön keresztül megpróbáljuk megjeleníteni, hogy hogyan is nézhetett ki valójában ez a fogda, hogyan működhetett egy kihallgatás. Mint már említettem, különböző írott anyagokon keresztül megismerhetünk három történetet, három fiatalember történetét, akikkel aztán hanganyagban is találkozunk a vallatóhelyiségben. Profi színészek által felmondott hanganyagról van szó, ami teljesen valósághűen érzékelteti, hogyan történhetett egy vallatás. Fő célunk, hogy - elsősorban a középiskolás fiatal generációnak - megmutassuk ezt a kiállítást. Én személyesen nagyon-nagyon fontosnak tartanám, hogy minden zalaegerszegi végzős középiskolás legalább egyszer lássa ezt a kiállítást. És nagyon megdöbbentő, hogy akik eljönnek hozzánk, mennyire magukénak érzik a történetet, mennyire be tudják fogadni, és mennyire látszik az arcokon a döbbenet, amikor elhagyják az épületet. Akkor fogják fel, hogy ez valóban megtörtént, hogy nem is olyan régen még a történelmünk része volt. Mindig azzal bocsátjuk útjára a gyerekeket, hogy okuljunk a történelemből, hogy ez még egyszer ne történhessen meg. Ezért különböző érzékenyítő és informatív programokkal, valamint múzeumpedagógiai eszközökkel tarkítottuk ezt a kiállítást.

Van fogadókészség az intézmények részéről? Érkeznek a 11., 12. évfolyamos diákok?

Igen, minden évben két alkalommal ingyenessé tesszük a kiállítás megtekintését, február 25-én, illetve október 23-a körül, és minden zalaegerszegi középiskola figyelmét felhívjuk erre a lehetőségre. Szerencsére nagyon sokan élnek vele.

A Mindszentyneum második emeleti tárlata a kommunista diktatúra egyházüldözéseit dokumentálja. A gyűjteményt február 25-én ingyenesen kereshették fel az érdeklődők.

Ez a kiállítás egy ökumenikus tiszteletadás igazából, egy interaktív tárlat. Fegyház-Egyház szójátékkal indul, ami az egyházüldözést mutatja be a kommunista diktatúra ideje alatt

- avat be Szaknyéri Tünde, a Mindszentyneum kommunikációs osztályvezetője.

Az első terem történeti áttekintést ad, hiszen 1945-től 1990-ig évenként kihúzható fiókokban, archív filmhíradók és interaktív táblák segítségével információkat olvashatnak a látogatók. Különlegesség még az első teremben a hangbúra, ahol interjúkat nézhetünk. A kiállítást a Nemzeti Emlékezet Bizottság történészei készítették, illetve Borsbuk Zsuzsanna művészettörténész alkotta meg. Ezekben a hangbúrákban meghallgathatjuk a korszak objektív megközelítését a történészek szemével. De ha áttekintünk a másik búrába, akkor azoktól az emberektől hallgathatunk interjút és visszaemlékezést, akik ennek a korszaknak a résztvevői voltak. Nagyon érdekes és nagyon megdöbbentő dolgok hangzanak itt el. Ezen a termen kívül egy személyes napló nyílik. Olyan, mintha mi magunk megélhetnénk ennek a korszaknak a történéseit. Majd egy sajtópropaganda terembe érkezünk, ahol megismerhetjük a Ludas Matyi karikatúrákat, belelapozhatunk az Új Ember cikkeibe.

A következő állomás egy cserkésztábor madárcsicsergéssel, ahol az egyik különlegesség egy biciklin elhelyezett olvasó: Kovács Ferenc Imrének az olvasója. Azt mutatja meg, hogyan tudták gyakorolni a hitéletet ebben a nehéz korszakban. Később egy konspirált lakásban találjuk magunkat, ahol a látogatóknak kell felfedezni, hogy mi ennek a szobának a célja, hol vannak rejtett dolgok, milyen információkat rejtenek a dossziék. A gyerekek számára is ez a legérdekesebb szoba. Aztán átvezet bennünket a történelem az Állami Egyházügyi Hivatal irodájába, ahol korabeli telefonokon lehallgatások szövegeit hallgathatjuk meg, illetve egy tükrök által biztosított óriás kartotékfalon keresztül adatlapokat nézhetünk meg. Nagyon érdekes, és itt is nagyon sok időt töltenek a látogatók. Aztán megérkezünk a koncepciós perek termébe, ahol leülhetünk a vádlottak padjára. Ott például Grősz József érsek perének a visszaemlékezéseit lehet hallgatni, de helyet foglalhatunk a bírói pulpitusnál is, és belelapozhatunk a bírói anyagokba interaktív eszközökön keresztül. Aztán egy óriás fotóalbum várja a vendégeket. Kiderül, hogyan alakultak akkor az ünnepek, mint a keresztelő, a névadó, vagy a Szent Jobb körmenet. Láthatunk egy nagyon beszédes grafikát arról, hogyan szűnt meg a hitoktatás a korszakban, majd megérkezünk a kiállítás drámai tetőpontjára.

Arra a pontra, ahol összeér a Mindszentyneum két állandó tárlata.

Valóban. Egy nyolc méter átmérőjű kettétört henger köti össze a két kiállítást, és több száz arc, vallási személyek, üldözött vallási személyek arcát lehet megtekinteni, olyanokét, akik mintegy sorsközösséget vállalva Mindszenty Józseffel ebben a térben így össze is kapcsolódnak. Mivel ketté van törve a henger, lelátunk a Mindszenty Életút kiállítás azon pontjára, ahol Mindszenty József szobra magasodik, miközben Mindszenty József eredeti hangján az utolsó szó jogán elmondott beszéde hallható. Azt gondolom, hogy ez tényleg a drámai tetőpontja a második emeleti kiállításnak, ami egyébként még itt nem ér véget. A Kettétört életek oszlopa terem visz ki minket a kiállításból. Itt is nagyon érdekes tárgyak vannak, mint a börtönből cigarettapapírra írt levelek Lénárd Ödön piarista szerzetes kis verseivel, vagy fogkeféből faragott kereszt, kenyérbélből készített rózsafüzér. Azt mutatják meg ezek, hogyan próbálták ebben a kilátástalan helyzetben megőrizni a hitüket, és mibe tudtak kapaszkodni. De itt található Brenner János reverendájának egy darabja is. Rengeteg felfedezni való tárgyat kínálunk a látogatóknak interjúkkal tarkítva, Lénárd Ödön verseiből pedig mindenki hazavihet egyet emlékbe.

Szöveg: Frauenhoffer Márta

Fotó: Médiacentrum Zalaegerszeg