Egymást füröszteni szeretetben

Maczkó Mária eMeRTon-, és Magyar Örökség-díjas énekművész, Magyarország Érdemes Művésze. A Pest megyei Turán született. Zenei örökségét – a népdalok és a vallásos énekek szeretetét – az otthon melegéből hozta. Tehetségére tanárai figyeltek fel. 22 évesen győzött egy Pest megyei énekversenyen. Neve a nyolcvanas évekre már országosan ismertté vált. Az éneklést élete mestergerendájának tekinti, mellyel Istent szolgálja azáltal, hogy dalai napi küzdelmeinkben erőt adó támaszt, és a másik ember szívéhez, egy közösséghez utat jelentenek. Művészete mellett aktív társadalmi szerepvállalása is különlegessé teszi. Tanítványai Maci néninek hívják. Fáradhatatlanul kutatja a dalt, a kincseket, a forrást. Missziója, hogy szolgálja a magyar zenei örökséget.

– Olvasva életutad összegzését, úgy tűnik, hogy ez az út egyenes volt. De mennyire volt egyúttal sima is?

Én végtelen hálával tartozom az égieknek, hogy erre a rögös, de kemény útra kijelöltek, hiszen mindenkinek van egy vállalt küldetése. Hiszem, hogy mindenkit meghív a Jóisten erre a földre, hogy világítson, szeressen és egymást megfürössze abban a fényben, amelyet az égiek onnan fentről, most, ezekben a percekben is küldenek általam. Hiszen alázat nélkül nem lehet semmit tenni, de hit nélkül sem. És mi biztos azért jöttünk ma is ide, hogy erőt és fényt, melegséget és sok-sok örömet adjunk az embereknek.

– Egy korábbi interjúban elmesélted, hogy amikor édesanyád számára nyilvánvalóvá vált, hogy te az énekléssel szeretnél foglalkozni, akkor visszakérdezett, hogy de miből fogsz élni? És azt mondtad, hogy a szeretetből. Ez ennyire egyértelmű volt?

Ha megvan a szeretet az ember lelkében, és megvan az út, amit vállalt, és tudja, hogy miért van itt, akkor hiszem azt, hogy ha a Jóisten ideküldött, akkor legelőt is fog adni ahhoz, hogy megéljek. Édesanyám nagyon bölcs asszony volt, 38 évesen vállalt engem. Azért az nem volt egyértelmű abban a világban. Harmadik gyermekként 61-es születéssel vagyok itt a földi létben, és én még otthon, a szülői házban születtem. És tényleg, én úgy éreztem mindig, hogy a szemük fényeként érkeztem meg ebbe a földi létbe. Nagyon szerettem az édesapámat, őt is és a nagyszüleimet is. Nagyon messzire látó emberek voltak. És ez valóban így volt, már amikor tizennegyedik életévemet betöltöttem, és el kellett mennem az általános iskolából a Svetits Katolikus Gimnáziumba Debrecenbe, én közöltem, hogy vagy oda megyek, vagy sehová. A nővérek csak néztek rám, az apácák, hogy hát ez hihetetlen. Tizennégy évesen megérkezett ez a gyermek Turáról egyedül. Igen, mert nem voltam sosem egyedül, és most sem vagyok egyedül. Én ezt annyira érzem, és azért is elrendelte az ég a sorsomat, mert én Nagyboldogasszony asszony napján, augusztus 15-én láttam meg - nem is a napvilágot, hanem - a holdvilágot, mert este születtem. A bábaasszony jött hozzánk, úgy mesélte édesanyám, hogy még jóllaktunk rétessel Fiam, elimádkoztuk az Úrangyalát, oszt’ megszülettél. Hát mondom, akkor azért szeretem azóta is a rétest, főleg a túrósat, mert az engem kinyomott. És tényleg fontos, hogy ezekre az ember tudjon emlékezni, és jó szívvel, jókedvvel és most is úgy érzem, hogy csak a szeretet tud megtartani bennünket. Nem hiszek ebben a legyilkolt világban, hogy mindenki könyökkel megy előre, letolván a másikat. Nem hiszem azt, hogy ez előre tud vinni bárkit is, mert ha nem járjuk be az utunkat, akkor szépen vissza fognak terelni bennünket. Nagyon nagy tanításokat kapunk és ez így jó. És az is jó, hogy mindig vannak jó barátok, akik körül forognak, akik feltöltenek, akikért érdemes megtenni. És én tényleg harcosként, bátorként jöttem ide. Vállalom is. Nem is tudok hallgatni, de nem is ez a dolgom.

– Nagyon idilli ez a gyerekkor, amiről mesélsz, és többször elmondtad, hogy ahonnan te jössz, ott a dolgoknak rendje van, és a mesék igazak. Ez mennyire kompatibilis azzal a világgal, ahol egyébként élnünk kell, ahol nem mindenki ilyen meselelkű?

Az én szüleim parasztemberek voltak. Földművesek, de hihetetlen bölcsességgel mindannyian. Én csak az anyai nagymamámat és nagyapámat ismertem, mert az apai nagyszüleim nagyon korán elmentek. Őket nem tudtam megismerni sajnos, de az ő életüknek rendje volt. Ők felkeltek hajnalban, első volt, hogy az állatokat megetessék, mindent elrendezzenek maguk körül, és szépen utána reggeliztek, befogták a lovakat, és akkor elindultak a földekre, és közben édesapám mindig mesélt. Én nagyon szerettem mellette ülni ott elöl a bakon és figyelni. És amikor kivitt engem az egy holdas búzatáblába, és mondta, hogy na, gyere csak ide, kislányom, nézd meg azt a búzakalászt, amelyik tele van szemmel, az meghajlik, amelyikben nincs szem, az ágaskodik. Na, ez a tanítás egész életemre elkísért engem. Hitelesek voltak a szüleim, bennük bármikor bízhattam is, és eredeti meséim voltak, mert az élet most is úgy működik, mint akkor, csak nem akarunk hinni ebben. És a mesékre olyan szükségük van a felnőtteknek is, mint a gyermekeknek.

– Mesékre és dalokra is szükség van, és a beszélgetésünknek az egyik apropója éppen az, hogy nagy állomáshoz érkezett az életed az életmű-, vagy lélekmű-lemezzel, ami az elmúlt évben jelent meg Édesanyám rózsafája címmel. Mi volt a vezérlő elv? Mennyit tudsz megmutatni 70 percben egy ilyen gazdag életútból, és mi az üzenete ennek az albumnak?

Hát ez is egy óriási erőt adott nekem a szerkesztéshez is, hogy menjünk le azért a szerkesztésig teljesen. Persze megvolt bennem, hogy mivel kezdeném és mire szeretném kifuttatni a lemezt, de itt az égieknek nagyon nagy dolga volt. Ők ezt végigvezették. Azok a barátaim, akik előrementek, azok onnan föntről mindent… minden mindenre gondjuk volt, és suttogtak nekem, hogy akkor hogy kell tovább menni. Ez a lemez arról szól, hogy csak azokat a szövegeket választottam és azokat a dallamokat, amelyek nekem nagyon kedvesek. Harmincnyolc baráttal és pályatárssal, tanítvánnyal telepedtem le a pillanat küszöbére. Szó szerint 2024 húsvétja utáni héten, a fényes héten, a kegyelem állapotában, hiszen három napunk volt, és csak az a hét volt szabad a stúdióban, hogy fölvegyük azt, amit gondolok, és szeretném megmutatni, és szeretném itt hagyni azt az üzenetet, amit az égiek általam küldtek. Boldogan jött mindenki. Itt azért vannak kötődések Zalában is Itt van Horváth Károly, akivel több, mint negyven éves barátság fűzi össze. És még egy barátunk, aki Széles András névre hallgat, Magyarország legnagyobb citerása. Nekem biztos. Ő ugyan szatmári, de itt volt Lentiben katona, és én akkor már ismertem az idősebbik Horváth Károlyt, a népzenekutatót, és utána ismertem csak meg Kareszt, amikor már lejöttem Zalába meglátogatni Andrást, és mi azóta együtt vagyunk, és ezt ki kellett használni. Szerettem volna a mestereim előtt meghajtani a fejemet, akiknek nagyon sokat köszönhetek ezen az életúton. Ezt a boros összeállítást, somogyi boros nótákat is, melyet két zalai népdal fog közre, Olsvai Imre tanár úr emlékére ajánlottam, hiszen ő zsűrizett engem végig, és csak 83-ól számolom hivatalosan, hogy negyven éve vagyok a pályán, de hát annál sokkal régebben énekelek, mert a bölcsőm körül gyönyörűen énekeltek a szüleim, a nagyszüleim, a rokonaim. És áradt mindig az ének a házban, mint a szeretet, és jó volt ott lenni. Úgyhogy úgy szőttem ezeket a dalokat egybe, ahogy tanítottam, hogy A-ból B-be hogyan jutunk el. Ez nagyon fontos volt az egyetemen is, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a tanítványaimnak, hogy csak annyit válogassatok, amennyi ahhoz szükséges, hogy ki tudjátok magatokat fejezni, és az üzenetet el tudjátok mondani. És így alakult ez a 70 perc 23 másodperccel három nap alatt, hogy letelepedtünk tényleg a pillanat küszöbére. A Digital Pro stúdió vendégeiként és szeretteiként.

– Bízom benne, hogy lesz még alkalmunk, köszönöm a beszélgetést.

Én is köszönöm. És: Legyen előttetek mindig út. Fújjon mindig hátatok mögül a szél. Az eső puhán essen földjeitekre, a nap melegen süsse arcotokat, s amíg újra találkozunk, hordozzon titeket tenyerén az Isten. Gyönyörű, ősi ír áldás ragyogja be életeteket és kísérjen további utatokon benneteket addig is, míg újra találkozunk.

– Köszönöm szépen!

Szöveg: Szigeti Éva

Fotó: Médiacentrum Zalaegerszeg