A ZegaSztártól az X-Faktorig – Beszélgetés Sárközi Rolanddal

A fiatal zalaegerszegi tehetség már 9 éves korában bemutatkozott az egyik kereskedelmi csatornán Az ének iskolája című műsorban, amit később több tehetségkutató – köztük a zalaegerszegi ZegaSztár – követett, mígnem 2024-ben az X-Faktorban is bizonyított. Itt második helyen zárt, s hogy ez mire elég, azt majd a jövő dönti el – mindenesetre a nevét országszerte ismertté tette a több hónapon át zajló megmérettetés-sorozat. Sárközi Roland az érettségire készül, és nagy terveket sző, célja, hogy énekes-előadóművész lehessen.

– Mi a napokban találkoztunk az utcán, és ezt követően odajött hozzám egy hölgy, hogy megkérdezze, veled beszélgettem-e. Neked milyen gyakran vannak itt ilyen élményeid, hogy felismernek, leszólítanak?

Zalaegerszegen már régebben is volt, mert itt nagyon-nagyon sok fellépésem volt az X-Faktor előtt is. Inkább Pesten, illetve otthontól távol intenzívebb, legfőképp akkor, amikor még mentek az élő show-k, akkor nagyon gyakori volt, hogy felismertek, vagy odajöttek, hogy készítsünk egy közös fotót, vagy most például hazajöttem valamelyik nap bementem egy étkezőbe, és meghívtak egy ebédre, és nagyon jól esik ez a figyelem. Nagyon jó érezni azt, hogy az embereknek mennyire tetszik az, amit csinálok, hogy mennyire megszerettek a tévén keresztül.

– Tudod kezelni ezt a szeretetet?

Én nagyon örülök neki. Néha felfoghatatlan, kicsit hihetetlen. Úgy érzem, hogy jó, most elértem valamit, de ennél még sokkal nagyobb célokat szeretnék kitűzni magam elé.

– Milyen út vezetett idáig? Számodra mikor vált világossá, hogy neked ez lesz az életed?

Én már nagyon kicsi gyerekkoromban énekeltem. De az, amikor bizonyossá vált számomra is, Az ének iskolája volt, onnantól biztosan tudom, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, ebbe szeretnék nagy munkát beletenni.

– Az interneten elérhetők az akkori felvételek, nem tűnik úgy, mintha zavarban lettél volna, és ez azóta sem jellemző rád. Te igényled ezt az adrenalint, amit ilyenkor ezek a műsorok hoznak, ugye?

Nekem nagyon jót tesz az adrenalin, én azt vettem észre. A tanáraim is, Gáspár Laci, a mentor is ezt mondta. Én szeretem, hogyha van rajtam egy kis nyomás, meg szeretem azt, amikor meg lehet ugrani valamit, ha mindig van valami kis kihívás. Szerintem ezek a kihívások kellenek az ember életében.

– És a kudarcot mennyire tűröd?

A kudarcot szerintem mindenki nehezen tűri, viszont a kudarcok is kellenek az életben. Ugyanúgy ahogy a kihívások, a kudarcok is kellenek ahhoz, hogy az ember az legyen, aki.

– Nagyon intenzív hónapok állnak mögötted. Mi a legemlékezetesebb számodra ebből az időszakból?

Nagyon sok emlékezetes pillanatom volt nap, mint nap. A duetteket mondhatom szerintem emlékezetesnek, ami a Lacival volt, az is egy nagyon emlékezetes duett, főképp, úgy, hogy élőzenekar kísért minket. De Radics Gigivel is emlékezetes volt együtt énekelni. Az órák is azok, mert nagyon jó volt velük felkészülni. Ugyanolyanok, mint a tévében, és nagyon viccesek, nagyon kedvesek, nagyon jó velük együtt dolgozni, nagyon könnyen ment velük a közös munka. Ezeket tudnám kiemelni, de minden nap volt vagy történt olyan, amit fel lehetne hozni.

– Számomra a megnyilvánulásaidból, a válaszaidból úgy tűnik, hogy van benned egyfajta szakmai alázat. Ez jellemzi egyébként is az életedet, így állsz a dolgokhoz?

Igen, egyértelműen. Én azt vallom, hogy alázat nélkül semmi működik, aki nem alázatos, az nem tud tanulni, nem tud fejlődni, úgyhogy az alázat nagyon-nagyon fontos dolog.

– Most már azért eltelt 1-2 hónap, véget ért ez a verseny. Innen visszatekintve, hogy gondolod, hogy mennyire sikerült megalapozni azt, ami a nagy célod, amiről beszéltél már, építettél olyan kapcsolatokat, amik a jövőben kamatoztathatóak?

Igen, úgy gondolom, hogy nagyon jó ugródeszka volt az X-Faktor. Nagyon sok ember megismert, nagyon sok mindenkivel jóban lettem, nagyon sok barátot szereztem az X-Faktor alatt, úgyhogy biztos, hogy ez nekem a jövőben nagyon sokat fog segíteni. Úgyhogy várom, hogy fog alakulni.

– Milyen terveid vannak a közeljövőre? Ha tényszerűen nézzük az életedet, akkor egyelőre az érettségi előtt állsz például.

Igen. De közben szeretnék dalokat. Ez egyelőre az első célom, hogy legyenek saját dalaim, járjak koncertezni, fellépni, illetve majd a jövőbe szeretnék majd saját zenekart, de először a dalokra szeretnék ráfeküdni jobban.

– Hány évre látod a feladatokat előre? Nagyon tudatos vagy, nyilván gondolkodtál már azon, hogy mit kell tenned a következő időszakban, hogy lépésről lépésre elérd azt, amit szeretnél?

A következő időszakban hamarosan egy dallal szeretnék elkészülni, minél hamarabb szeretnék egy dalt. Viszont még itt a suli és az is fontos, úgyhogy azt sem fogom elhanyagolni, nyilván leteszem az érettségit és utána szeretnék menni Budapestre tanulni egy zenei egyetemre. Úgyhogy egyelőre ezeket látom magam előtt, de nem szeretek nagyon előre tervezni, bevallom. Nyilván amennyire tudok, annyira próbálok, de nem lehet előre tervezni, mert nem tudja az ember, tényleg, hogy mit hoz a jövő vagy milyen lehetőség alakulhat ki, úgyhogy én próbálok eszerint élni, de rajtam nem múlik semmi, én mindent megteszek.

– Elárulod azt, hogy egyébként miért emellett a tehetségkutató mellett döntöttél? Hiszen ennek is van konkurenciája, és vannak más fajták is – mi volt az, ami miatt mégis emellett tetted le a voksot?

Bennünket nagyon sokat hívogattak az X- Faktorosok, papámat is, engem is, mert voltam már náluk egy tehetségkutatóban, így nem ismeretlenül mentem oda, hanem már megvolt nekik a telefonszámom, úgyhogy nagyon sokat hívogattak minket.

– Akkor te nem adtad magad könnyen. Sokat gondolkoztál ezen?

Én nagyon sokat gondolkoztam ezen. Miután megvolt a The Voice-os kudarc, ott nem jutottam tovább, az első forduló után kiestem, utána egy kicsit elvették a kedvemet ezektől a tehetségkutatóktól, így azon a véleményen voltam, hogy megcsinálom majd én a saját sikeremet. Azt gondoltam, hogy nem szeretnék tehetségkutatóba menni, de végül a papám lebeszélt erről, és közösen megegyeztünk abban, hogy akkor megpróbáljuk még egyszer az X-Faktort, nem veszítünk vele semmit, de így visszagondolva már örülök, hogy így történt.

– Mi is nagyon örülünk, hogy így történt, biztos vagyok benne, hogy sokat fogunk hallani még rólad. Nagyon köszönöm, hogy beszélgethettünk!

Szöveg: Szigeti Éva

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg