30 éves a Pannon Tükör

– Hogy sikerült a bemutató?

Kettős öröm volt. Egyrészt a Pannon Tükörnek a díját adtuk át, személyesen el tudott jönni Tóth Kinga hangperformer, aki egy nagyon izgalmas egyéniség, és most tudtunk vele találkozni és elő is adott. Ilyen performanszokat ritkán láthat az ember, ennek élő varázsa volt. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a fiatal tehetségek is felolvashatták versüket. Azért ez nagy élmény. Ez tulajdonképpen jó lehetőség a bemutatkozásra, hiszen zalaegerszegi diákok: kölcseysek és deákosok állhattak most a rajtkőnél.

– Hogy kerültek ők a Pannon Tükör látóterébe?

Ez egy együttműködésnek a következménye, mondhatni, hiszen nagyon jó kapcsolatot ápolunk a megyei könyvtárral és a Deák+kerttel is, támogatjuk egymást. A Deák+kertesek minket, mi pedig őket, hiszen nem egészen ugyanaz a közönsége a két irodalmi portálnak. Ez a megyei könyvtár irodalmi portálja; Kocsis Tamás és Gyenes Imre nagy küldetése, hogy foglalkoznak a középiskolás korosztállyal. Ezért mi nagyon hálásak vagyunk, hiszen én magam is középiskolában tanítok, de azért tehetségekkel foglalkozni, akik verset írnak, azért az külön foglalatosságot igényel, külön időt, külön türelmet. Tamás segítségét kértem, hogy szeretnénk most rajtkőhöz állítani a zalaegerszegi tehetségeket, és hogy ezt a rovatot állítsák össze, úgyhogy ők ketten dolgoztak ezen. De itt nem ér véget, mert én nagyon remélem, hogy a hatos számban a kimaradó középiskolák is tudnak majd indulni, hiszen harmincéves a Pannon Tükör, és nekünk nagy missziónk, hogy mindenkié legyen az irodalom, a fiataloké is. Minden korosztályé, hiszen ugyanazt a nyelvet használjuk, ha más rétegét is, de mindnyájan ugyanabból az alapsejtből épülünk; a magyar nyelvből.

– Nem csak a fiatalok kaptak azonban helyet ebben a lapszámban, ezúttal is nagyon színes lett. Mi az, ami még olvasható most?

Sok minden olvasható, például az „Egymondatok”. Lackfi János írta nekünk, és nem csak a mondatokat írta, verset is küldött. Azért vele együtt szerepelni egy lapszámban a most induló tehetségeknek szerintem nagy dicsőség a számukra, és örültek is neki. De mást is olvashatunk Zalaegerszeg vonatkozásában. Donáth Péter történész keresett meg, hogy a Mindszenty iskolában, ami tanítóképzőként is működött, 1948-ban volt egy diáklázadás, és ennek az ügyiratát kaptuk meg. Ez egy hihetetlenül izgalmas per, egy 100 fős diáklázadás története. Hogy hogyan indult el, vagy miért indult el, sőt kultúrtörténet, hogy hogyan tud a történelem beleavatkozni az iskolák dolgába olyan vonatkozásban, hogy egy keresztény katolikus iskolából egy kommunista iskolát akartak államosítani, akarták vagy államosították is? És hogyan lehet a lányok vonatkozásában, hogy hogy pár évvel ezelőtt még keresztény eszmék voltak a falon, és aztán a kommunista eszmék kerültek a falra és azt letépték a lányok, és egy másik feliratot készítettek, ami körülbelül így szól, hogy Krisztus nélkül nem lehet magyar a magyar. Azért 1948-ban ez elég nagy perpatvart okozott. A két lány, Beledi Mária és Kovács Anna, akik az elkövetők voltak, úgy gondolták, hogyha százan otthagyják az iskolát, akkor egyiküknek sem lehet baja. Ennek az irata, hogy hogyan adja ki a párt, hogy a 100 tanulóból 10-et el kell távolítani, sőt tanárokat el kell távolítani, és hány százalékban. Ennek a teljes periratát kaptuk meg, illetve feldolgozását. Ez egy hihetetlenül érdekes kultúrtörténeti állomása Zalaegerszegnek, ami olyan izgalmas, mint egy krimi, úgyhogy ajánlom olvasásra mindenkinek. És aztán kitekintünk Nagykanizsa fele. A Magyar Plakát Háza adott otthont Stamler Lajos kiállításának, amiről Kostyál László művészettörténész írt nekünk. A szombathelyi színházból is kaptunk egy kritikát, mert azért nekünk fontos nemcsak Zalaegerszeg, hanem maga a régió, úgyhogy így alakul most ez a színes lapszám.

– A harmincadik szülinap kapcsán mi az irányvonal? Kell-e bármit átstrukturálni a Pannon Tükörnek - az egyébként úgy tűnik - sikeres szerkezetén, témáin? Mi lesz most az újdonság, ha terveztetek ilyesmit?

Tulajdonképpen ami jó, az jó. Azon nem kell változtatni mindenáron. Én úgy gondolom, hogy nem kell változtatni, nem is akarnánk harminc év után se, hiszen az „Egymondatok” is hihetetlen sikernek örvendenek például.

– Nagy a verseny, hogy ki írhat hónapról-hónapra ilyet.

Igen, valóban, és össze is szerkesztjük, minden évben kiadjuk. Most ezt éppen készítjük Tóth Norbert képzőművésszel. Ez egy nagyon fontos kultúrtörténeti lenyomata lesz az elmúlt éveknek. A következőben pedig a Pannon Tükör-díjas Tóth Renáta fog szerepelni. Nagyon népszerű rovat, és tényleg nagyon színes és nagyon izgalmas. Szerintem a főegységeket meghagyjuk, mert ebben a formában jól működik. Ami új törekvésünk, az az, hogy a fiatalokat hogy lehet bevonni. És én azt gondolom, hogy ha összerakjuk a hatodik lapszámot, a 2024-es hatodik lapszámot, ahol a zalaegerszegi úgymond nagy öregek írnak, most az 1-est, ahol meg a fiatalok írnak, akkor ez egy különleges része a lapunknak, hogy mind a kettő megtalálható, és magán a rendezvényen is ott volt Lackner Laci, Nászta Kati, aki a 95-ös első próbaszámban is írt. Tehát azért az nagy pillanat, hogy 30 éve is írtak ők és most a fiatalok, akik először publikálnak, állhatnak ott, és nagyon remélem, hogy 30 év múlva lesz még Pannon Tükör és ott áll majd ez a nyolc fiatal, aki most is ott állt - én akkor nagyon büszke lennék, és azt mondanám, hogy igen, ezért érdemes csinálni.

– Az olvasótábor mennyire stabil, esetleg tud növekedni is? Egyáltalán mennyire követhető ez?

Igen, mert a Facebook-oldalon látjuk, amikor a bemutatókat közvetítjük, követhető, hogy hányan nézik és hányan lájkolják, Egyébként nem csak a lapbemutatók, hanem a fesztiválok után is mindig van egy ilyen követőbázis-növekedésünk. És ennek nagyon örülünk. Mert a Pannon Tükör nemcsak Zalának, hanem a világnak szól, így gondoljuk, így szeretnénk.

– Viszonylag az év elején vagyunk. Hogy tervezitek az esztendő további részét?

Ebben az ünnepi révületben szeretnénk ezt az évet eltölteni.

– Teljesen jogosan.

Teljesen jogosan. Mert igen, én azt gondolom, hogy hatalmas nagy eredménye a városnak az, hogy fel tud mutatni egy ilyen lapot, hogy 30 éve működik. Nagyon sok lap adta be a kulcsot az utóbbi öt évben. Most mondhatjuk ez, de tényleg print lap, online lap is. Egyszerűen nagyon nehéz talpon maradni, de a városnak fontos ez. Mi úgy látjuk, hogy a városvezetésnek fontos, hogy egy ilyen folyóirata legyen a városnak, és ezért ünnepelni szeretnénk magunkat. Pannon Tükör-díjasokat szeretnénk a hatodik lapszámban is, zalaiakat, és így mindig a fiatalokra fókuszálva, hogyha lehet, de ugyanúgy megmarad a szombathelyi rovatunk most, mert arra nagy igény volt. Szombathelynek nincs ilyen kulturális folyóirata, ami ilyen módon közvetítené a kultúrát, és megmaradt a jó kapcsolatunk az egyetemmel, és szeretnénk is ezt folytatni.

– Azt mondtad, hogy ami jó, az jó, én pedig azt mondom, hogy ami jár, az jár, úgyhogy sok ünnepi pillanatot kívánok nektek erre az évre. Köszönöm, hogy beszélgethettünk!

Szöveg: Szigeti Éva

Fotó: Médiacentrum Zalaegerszeg