Tisztelet a bátraknak! – Március 15-i megemlékezés Zalaegerszegen

A városi ünnepség a Csány László téren folytatódott. A szabadságharc hősének 1931-ben emelt szobránál Balaicz Zoltán polgármester mondott beszédet, melyben felidézte a 176 évvel ezelőtti eseményeket, és azok máig érvényes tanulságait. Az ünneplők elsőként Petőfi Sándor megzenésített versét, a Nemzeti dalt hallhatták Pál Kriszti énekesnő és Hertelendy Attila színművész tolmácsolásában. Ezt követően ifj. Horváth Károly népzenész és tanítványai, valamint a Zalai Táncegyüttes adtak műsort. A megemlékezésen Balaicz Zoltán polgármester a magyar szabadság szimbólumáról, nemzeti identitásunk egyik kiemelkedő ünnepéről azt mondta: március 15-dike a megismerés felelősségét rója ránk.

Mint mondta:  

Az ünnep a múlt állandó, gyakori újragondolása. Nem azért, hogy új, addig ismeretlen részletekre bukkanjunk, hanem azért, hogy új megvilágításba helyezve a már ismertet, más nézőpontból megvizsgálva az eseményeket elmélyítse a tudásunkat 1848-49 helyéről és szerepéről a nemzet történetében. Az ünnep mindig tükröt is tart elénk: belepillantva nem kerülhetjük el, hogy önmagunkat is lássuk. Ezért önfeledten ünnepelni és méltón emlékezni csak tiszta lelkiismerettel lehet.

Balaicz Zoltán hozzátette: március 15-dike tiszta lelkiismeretet követel tőlünk. Azt, hogy végiggondoljuk, mit tettünk vagy mit mulasztottunk el megtenni nagyobb közösségünk, a haza, a nemzet, és kisebb közösségünk, Zalaegerszeg érdekében.

A mi múltunk, és benne 1848/49 története mindig, minden esztendőben arra figyelmeztet bennünket, hogy nekünk van kikhez mérni magunkat. Vannak elődeink, hőseink, akikre felnézhetünk, akiktől megtanulhatjuk, hogy a szabadság mekkora érték, és hogy összefogva bármire képesek vagyunk! Azért is fontos ezt hangsúlyozni, mert a történelmünk során sokszor játszottuk már el a lehetőségeinket. Az egymással marakodó kiskirályok, a csapataikat nem egyesítő hadvezérek, a fejleszteni lusta Pató Pál urak több esélyt is veszni hagytak már az elmúlt 1100 esztendő során. De szerencsére mindig voltak, és ők voltak többen, akiknek a közösség fontosabb volt az egyéni érdeknél, akik mertek cselekedni, akik hittek az értékekben és akik küzdöttek értünk.

A rendezvény zárásaként a megemlékezők a szobor talpazatánál koszorúkat és virágokat helyeztek el. 

Szöveg: Szigeti Éva

Fotók: Jóna István