Sokan emlékeztek szeretteikre Zalaegerszeg temetőiben
Nagy volt a forgalom a Göcseji úti temetőben szerda délután, a kellemes őszi időben zavartalanul emlékezhettek a hozzátartozók az elhunytakra.
A szeretteink örökké a szívünkben élnek. Meg kell emlékezni. Nemcsak most, hanem örökké a szívünkben vannak
- fogalmazott Orosz Mária.
Ez a nap a Mindenszentek napja, és a másik nap is fontos, a Halottak napja, hiszen a halottainkról még nem tudjuk, hogy kik azok, akik üdvözültek, de mi már abban reménykedünk, hogy ők is a szentek társaságában vannak. És ezért szerintem mindenki igyekszik jönni, gyertyát gyújtani, én is itt voltam a bátyám sírjánál
– árulta el Erzsébet nővér.
Takácsék kisgyermekeik sírjánál helyezték el a virágot és a gyertyákat.
Keresztény ember vagyok, én a Mindenszentekben hiszek, hogy az ember egyszer üdvözül, az Úr tanítása szerint és a mennyekbe kerül. Akkor, és ott jobb élete lesz talán
- nyilatkozta a portálnak Takács László.
Az elhunytakra való emlékezés leginkább családi esemény. Idősek és fiatalok együtt látogatnak el a temetőbe. Az emlékezést Kundráth Panna is fontosnak tartja
Az anyukámnak a családjához látogattunk el. Szerintem fontos, hogy visszaemlékezzünk szép emlékekre és az emberekre, akik éltek velünk, de sajnos már nincsenek köztünk.
A keresztény közösségek már a hetedik századtól kezdődően ünnepnappal tisztelegtek a szentek előtt, és ez idővel összemosódott a halottakra emlékező pogány hagyományokkal. Mindenszentek napját IV. Gergely pápa helyzete november 1-jére.
Valamikor régen a vértanúknak a sírja fölött mutatták be a szentmiséket a katakombákban majd később, amikor az egyháznak az üldözése megszűnt, a szenteknek az ünnepét, azokét, akik bátran vállalták – mindenféle nehézség ellenére – a krisztusi utat, azokat egy napon kezdték ünnepelni
- beszélt a hagyományokról Stróber László plébános.
Vallástörténeti kutatások szerint a halottakról való gondoskodás ősidőktől fogva megtalálható a különböző kultúrákban. A halottak napját, mely 998 óta bencés hatásra elterjedő katolikus ünnep volt, fokozatosan vették át más felekezetek is.
Szöveg: Ferenczy Gyöngyi
Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg