„Igyekeztünk úgy dolgozni, hogy az mindenki számára előrelépés legyen”

Dr. Lupkovics Gézát, a kardiológiai osztály vezetőjét 2021. március 1-jétől bízta meg a kórház főigazgatója az orvos-igazgatói feladatok ellátásával. A megbízatást nyugdíjkorhatárának eléréséig vállalta a főorvos. Ez az időpont tavaly augusztusban köszöntött be, ám dr. Lupkovics Géza maradt még, míg megfelelő utódot nem talált a kórház vezetése. A főorvos a kardiológiai osztályt továbbra is vezeti.

2021. januárjában indult a közös munka orvos-igazgató úrral, és akkor az a megállapodás született, hogy a kardiológiai osztályt tovább vezeti, a klinikai tevékenységből nem szakad el, de a nyugdíjazásáig vállalja, hogy orvos-igazgatóként támogatja a munkámat. Elkövetkezett a nyugdíj ideje, és ő tartotta a szavát, sőt még egy kicsit rá is húzott, úgyhogy igazából ezt a négy évet mi közösen töltöttük a megbeszéltek szerint

- emlékszik vissza dr. Gasztonyi Beáta.

Voltak kikötései, kérései a közös munkát illetően?

Igazából nem. Ismertük egymást, hiszen én is 2006 óta dolgoztam a kórházban. Mint két osztály osztályvezetője, volt közöttünk munkakapcsolat, így mindössze azt kértem tőle, amit korábban is nyújtott, hogy szakmai ötletekkel segítse a munkát, szervezési feladatokat lásson el, hiszen egy osztály vezetőjeként ebben neki nagy rutinja volt. Kértem, hogy az oktatói tevékenységben is segítsen, mert oktató kórház lévén ez is feladat volt, és azt gondolom, hogy tudtuk használni jó értelemben azt a kapcsolati tőkéjét, ami a különböző más megyei irányító kórház vagy országos intézményekkel korábbi években, évtizedben kialakult.

Főorvos úr, milyen szívvel vállalta ezt a megbízatást, és most visszatekintve hogyan látja, sikerült mindazt megvalósítania, amit maga elé tűzött?

Azért az túlzás, hogy sikerült, de óriási harcokat vívtunk

– veszi át a szót dr. Lupkovics Géza.

Az elmúlt négy évnek az eleje, a covid utáni újrakezdés, illetve még a covid vége volt. Akkor az volt a fő feladat, hogy visszaalakítsuk a kórházat egy békeidős munkarendre, ami azt gondolom, hogy sikerült. Most már a rehab osztályok is jól működnek. A műtéti számokban sok helyen elértük a békeidők számait, sőt sok helyütt sikerült meghaladnunk ezeket. Számos egyéni és osztályos problémával küzdöttünk meg, amelyeket igyekeztünk a legjobb tudásunk és a legjobb igazságérzetünk szerint lezárni. Igyekeztünk úgy dolgozni, hogy a kórház, a kórházi dolgozók, és természetesen mindenek előtt a betegek számára egyfajta előrelépés legyen a kórházban. Azt gondolom, hogy nagyon sok területen ezt sikerült is elérnünk, tehát egy csomó osztály kapott új műszereket, új beruházásokat. Sikerült felvennünk 60 orvost ez alatt a négy év alatt, ami elég nagy szám. Nagyon sok rezidens érkezett a kórházunkba az elmúlt években, ezen a területen szerencsésen túl is teljesítettük a tőlünk elvárt számokat. Közülük sajnos egy páran elmentek, de hát ilyen az élet!

Alakultak időközben új osztályok, miközben átszervezések is voltak.

Igen, talán erre a problémára is sikerült megoldást találnunk. A traumatológiai és az ortopédiai osztály egyesítéséből kialakult a mozgásszervi sebészeti osztály, amely azt reméljük, sikeresen visszaküzdötte magát a kettes progresszivitási szintre, és megfelelő szintű ellátást tud biztosítani a sérülteknek, illetve az effektív ortopédiai műtétre váró betegeknek egyaránt.
Megvalósult régi vágyunk, az egynapos sebészeti osztály is, melynek nagyon jók a visszajelzései. A városban hallottam ismerősökkel beszélgetve, hogy úgy tekintenek rá, mint egy magánkórházra, merthogy olyan jól szervezetten, olyan gördülékenyen halad ott a munka. Remélem, hogy ez meg is tud maradni, és a jól működő egynapos sebészeti osztály a következő időszakban is sok betegen fog tudni segíteni, és sok beteget tudnak megoperálni.

Említette főorvos úr, hogy fejlesztésekre is volt lehetőség, új eszközöket, új berendezéseket szereztek be. Ez szinte minden osztályt érintett?

Valójában igen. Én a legnagyobb előrelépésnek az új CT berendezést tartom. Ez egy kardiológiai CT készülék tulajdonképpen, ámbár fizikailag egyelőre az SBO- n került elhelyezésre, ami azt gondolom, hogy a sürgősségi osztály számára egy ugrásszerű előrelépés volt, hiszen a betegeket nem kell a folyosókon hosszasan tologatni a CT vizsgálatra. Ez az ellátási időt rövidíti, a beteghordók leterheltségét csökkenti, és sokkal gyorsabban tudnak diagnózishoz jutni az SBO-n a kollégák. Aztán nagyon fontosnak tartom még például a neurológián beszerzett ultrahang készüléket, amihez a várostól is jelentős segítséget kaptunk, hiszen rendezvényeken gyűjtöttünk erre a készülékre. A nyaki érszűkületek diagnosztikáját javította ez a berendezés.

A rendelőintézetben is voltak újítások. Nemcsak a felújításra gondolok, hanem a betegirányítás modernizálására. Beváltotta ez a hozzá fűzött reményeket, nincsenek már sorban állások?

Ez egy nagyon nagy projekt, ami azért döcög még egy kicsit. De ehhez kapcsolódóan azt szeretném elmondani, hogy az egészségügy fejlesztésében az elmúlt években az egyik legjelentősebb projekt az az EESZT volt. Ha belegondolunk abba, hogy mikor 2021 körül az EESZT-t elkezdték reklámozni, hogy ez milyen jó lesz, magam is azt mondtam egy marketinges ismerősömnek, hogy én nem állok ki ezzel a nyilvánosság elé, mert akkor még annyi gyerekbetegsége volt. Mostanra azonban elképzelhetetlen az életünk EESZT nélkül! Gyakorlatilag minden beteg, minden adata, minden vizsgálata elérhető benne az orvos és a beteg számára egyaránt. És ez egy csodálatos fejlődés ahhoz képest, hogy korábban a papírokat kellett őrizgetni. Óriási előrelépés, hogy például a gyógyszer felírása, vagy a szakorvosi javaslat felírását működik az EESZT-ben. A járóbeteg irányítási rendszer is ilyesmi lesz, de még nem teljesen működik. A lényege az lenne, hogy egyrészt a háziorvosok, másrészt a betegek saját maguknak tudnak a járóbeteg szakrendelésekre időpontokat foglalni, ha van beutalójuk, vagy ha nem beutalóköteles az adott szakrendelés. Ez még nem teljesen működik, vannak benne elakadások, de reményeink szerint az elkövetkezendő évek fejlődése ezt is eljuttatja oda, ahova az EESZT-t, és egy mindennapos, jól működő rendszerré válik.

Főigazgató asszony elégedett az elmúlt négy év eredményeivel?

Én abszolút! 

- szögezi le dr. Gasztonyi Beáta.

Úgy gondolom, hogy sikeresen stabilizáltuk az orvoslétszámot, csökkent a szakdolgozói elvándorlás, eszközbeszerzések, fejlesztések valósultak meg, új szakmai spektrumok valósultak meg, új osztályokat nyitottunk, új osztályvezetőink vannak. Én azt gondolom, hogy sikeres volt a közös munka.

Nehéz volt megfelelő utódot találni az orvos-igazgatói posztra?

Mivel én az orvos-igazgató úrral mindig is szimbiózisban dolgoztam, ezért sokáig úgy éreztem, hogy ezt az űrt nehéz lesz valakinek betöltenie. Ilyenkor sok szempontot mérlegel az ember. Nyilván nem nyugdíj előtt közvetlenül álló kollégában gondolkozik, hiszen hosszú távú célokat kell megfogalmazni. Ha fiatalokban gondolkodunk, akkor nem biztos, hogy van olyan vezetői tapasztalat, ami azért ehhez szükséges. Én azt gondolom, hogy egy osztályvezető főorvosi rang kell azért ahhoz, hogy a dolgozók valaki mögé beálljanak. A vezetői poszt nem egy könnyű feladat, ott nincs eleje és vége a munkaidőnek. Orvos-igazgató úrral együtt gondolkodtunk azon, hogy ki az, aki kellően agilis, szakmai elképzelései vannak, van neve, elismertsége a szakmában, van vezetői kvalitása, és akit meg tudunk nyerni ennek a feladatnak.
Azt gondolom, hogy dr. Kovácsné dr. Bertus Angelika személyében megtaláltuk, akit kerestünk. Jól ismerik őt a kórházban, hiszen sosem szakadt el Zalaegerszegtől. Végzése után rögtön ide került, aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos. A központi intenzív osztályon dolgozott, amikor nagy gond volt, besegített a sürgősségi osztály munkájába, később pedig besegített a keszthelyi kórház intenzív tevékenységébe. Aztán úgy alakult az élet, hogy osztályvezetői megbízatást adtunk neki Keszthelyen. Ott bebizonyította, hogy igenis tud osztályt vezetni. Úgy gondoltuk, hogy az ő személyében a műtéti szakma is kap egy olyan embert, aki rálát jobban a tevékenységre. Nyilván én belgyógyászként a belgyógyászati típusú osztályokat ismerem a legjobban, a legmélyebb szinten, ő viszont a műtétes területet, hiszen mindenkinek altatott, ezért gondoltuk úgy, hogy ez egy jó kombináció lehet. Lefedjük így a teljes szakmai spektrumot. Jól ismeri a keszthelyi kórházat, ami hozzánk tartozik, vagyis a napi szintű feladatellátásban a koordinációs szerepet nekünk kell ellátni. Nagyon sok dolog van, ami az irányító kórháznak a döntési joga. Úgyhogy én nagyon bízom abban, hogy vele is sikeresek lesznek a következő évek.

Szöveg: Frauenhoffer Márta

Fotó: Médiacentrum Zalaegerszeg