Disznótoros Felsőrajkon

A jól összeszokott főzőcsapat már nyolcadik éve készíti el a húsos finomságokat. Idén egy több mint 170 kilós disznót vágtak le hajnalban, amit délben a vendégek már fogyaszthattak is.

A mostani alkalommal csináltunk húsos káposztát, csináltunk töltött káposztát, dinsztelt káposzta volt, sülthús, hurka, kolbász és kemencében sült burgonya

- mesélte el László Tímea, a főszakács.

A szervezők az ételek elfogyasztása közben műsorokkal is készültek. Besenczi Árpád, Petőfi Sándor Disznótorban című versét adta elő, Ihos József, zenés produkcióval szórakoztatta a vendégeket, Rátóti Zoltán pedig humoros verssel kedveskedett. 

Nagyon hálás voltam Vigh László meghívásának, ugyanis én gyerekkoromban vidéken nőttem fel. Nagyon sok disznótort átéltem, kezdve a reggeli disznóöléstől a feldolgozásig. Itt már csak a feldolgozás után érkeztünk ugye meg, így szólt a meghívás. A jólismert disznótoros falatokat végig kóstoltuk

- mondta el Rátóti Zoltán, színművész.

Az idelátogatók a vásáron kézműves portékákat vásárolhattak, melyeket helyi termelők készítettek. A hagyományos téli program lehetőséget nyújt arra, hogy belekóstoljunk a régi korok szokásaiba.

Felsőrajkon, a megye közepén minden hónap végén van egy vásár. Emellett tartunk két nagyobb vásárt, az egyik a disznóölési, amikor levágunk két sertést és elkészítjük a húsoskáposztát, aztán kolbász, hurka formájában és lesütött hús formájában, valamint kocsonyát készítettünk a vendégeinknek. Ez arról szól, hogy idehívom mindazokat, akikkel a megyében együtt dolgozunk, hiszen nap mint nap közös dolgokat oldunk meg, de nincs időnk megállni egy pillanatra beszélgetni. Ez egy ilyen alkalom, hogy közösen elfogyasztunk egy tál ételt

- nyilatkozta Vigh László, országgyűlési képviselő.

A résztvevők számára a mókát a közéleti vetélkedők jelentették. Az egyik feladat során régi kolbásztöltő eszközökkel kellett a lehető leghosszabb finomságot megtölteni. Később a férfiaknak kés és villa segítségével kellett a fellógatott hurkát minél gyorsabban megenniük. 

Szöveg: Kiss Alexandra
Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg