Az idő a legtöbb esetben bennünket igazolt

A beszélgetés apropóját ezúttal az adta, hogy a vízépítő mérnök, Zalaegerszeg korábbi alpolgármestere Magyar Arany Érdemkereszt elismerést vehetett át az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulója alkalmából.

-    Jól kezdtem talán, szerencsém volt, mert kevés volt a mérnök Zalában. A Kis-Balaton építésekor kerültem a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatósághoz, mint az egyes ütem generál műszaki ellenőre. Sokat sikerült tanulnom az idősebb kollégáktól, ami – úgy gondolom - alapvetően meghatározta életutamat   – emlékezett vissza pályája kezdetére Tombi Lajos. - Mindig is Zala és Vas megyével foglalkoztam. A zalavári hídtól kezdve a Kis-Balatonig, sőt Zalaegerszegen is mindenütt ott vannak az egykori munkák emlékei.  Természetesen ezek nem az én egyedi munkáim, mindig egy csoport érdemei. Így ezt a kitüntetést nemcsak én, hanem azok is kapták, akik részt vettek ezekben a feladatokban.
-    Mire a legbüszkébb az elmúlt évtizedekből?
-    Vannak szép és kevésbé szép emlékeim. Akik például most büszkén mutogatják a Kis-Balatont, annak idején szidtak bennünket, hogy belefullasztjuk a vízimadarakat a vízbe, és így tovább. Óriási vita volt, hogy ugyan hatékonyabb lenne egy alacsonyabb vízállás, de nem tehetjük 9 falu környezetét egy iszaptengerré. El kellett dönteni, hogy víz legyen, vagy mocsár ezen a részen. És idő kellett ahhoz is, hogy megnőjenek a fák! Harminc év távlatából már látjuk, hogy jól sikerült ez a létesítmény.
Zalaegerszegen is sok olyan feladatot sodort elém az élet, amely esetében vitatéma volt, hogy milyen legyen az eredmény. Nekem talán szerencsém volt, mert 1998-ban, amikor az alpolgármesteri pozícióba kerültem, több mérnök is volt a képviselőtestületben, akik megértették, hogy nem az azonnali eredmény fontos, hanem távlatokban kell gondolkodni. Egyébként erre tanított engem maga a Kis-Balaton is.
-    Emlékszem, amikor még csak körvonalazódtak a jelenlegi termálfürdő tervei Zalaegerszegen. Hosszú ideig vizsgálták, hol fúrjanak kutat, hol is legyen pontosan a fürdő.  
-    Igen. Többen harcoltunk azért, hogy a mostani helyén legyen a termálfürdő. Ott ugyanis adva volt minden, Ahová tenni akarták, az egy bezárt terület lett volna, sokkal kisebb hely, távolabb a várostól. Mi mérnökként már akkor a jövőre gondoltunk. Lehetett azért szidni bennünket, hogy kopár volt a fürdő az első években, de könyörgöm, egy-két év alatt nem nő meg egy fa! Viszont itt volt hely a kempingnek, a mostani üdülőfalunak, sőt már akkor gondolkodtunk az első ütem után egy második ütemben, és egy szállodában is, ami végül nem valósult meg.
    Sok olyan dolog mellett kiállítunk, ami így utólag bennünket igazol. Megemlíthetem a belváros szerkezetének átalakítását is, amiért nagyon sokat harcoltunk. Már akkor láttuk, hogy egy 60 ezres városnak nem lehet egyutcás belvárosa. Nyitott szemmel jártuk a világot. Budapesten, a Ferencvárosban volt akkor egy tömbrekonstrukció, amit tanulmányoztunk. Akkor tanultuk meg, hogyha egy elszlömösödött területen – mint a Piac tér, vagy a belváros bizonyos részei - egy épületet kiveszünk és újat építünk helyébe, aztán itt megáll a dolog, akkor öt év múlva az új épület is ugyanolyan lesz, mint amilyen volt a többi. Átfogóan kellett tehát gondolkodnunk. Fel kellett szabadítani a várost attól a nyomástól is, amit a vasút jelentett a Zala völgyében. Ha nem visszük arrébb a vasútvonalat akkor, nem bírjuk kezelni a városon áthaladó forgalmat a Hock János úton.
-    Akkoriban lett szükség a várost elkerülő utakra is.
-    Úgy bizony! Mert hiába van néhány 100 hektárnyi terület a környékünkön, hogyha nincs odavezető út, nincsen infrastruktúra. És meg kell említeni a szennyvíztisztítást, vízellátást, a vízbázis kiváltását. Ezek is mind megoldódtak a kétezres évek elején.
-    Az idő pedig közben igazolta, hogy szükség volt az említett beruházások elindítására és megvalósítására.
-    Igen. Még ma is emlékszem, micsoda cirkusz volt a Tesco érkezésekor. Sokan szidtak engem akkoriban, hogy feláldoztuk az Építők pályát az áruház miatt. A laktanya területére szerették volna bevinni a Tescot, de arra nem gondolt senki, hogy - akkor már állt a Spar a régi huszárlaktanya területén – így a város összes kereskedelmi egysége egy helyre került volna. Micsoda forgalmi dugók alakultak volna ott ki, mint ahogy ma is probléma van a Tesco környékén!  
Vagy megemlíthetem a kertvárosi templom kérdését. Gecse László és Zsuppányi Gyula képviselőtársaimmal nagyon sokat küzdöttünk azért, hogy a Kertváros szívébe kerüljön a templom, nem pedig az Apáczai ÁMK mellé, a város szélére. Sokszor volt harc és vita, én mégis örömmel gondolok vissza ezekre az évekre, és büszke vagyok mindarra, amit közösen elértünk.
-    Elégedett a város mostani fejlődésével?
-    Hogyne! Csinálják a fiúk az eddigieket. Persze jobb lenne gyorsabban, lehet, hogy én nem pont ugyanígy csinálnám, de így is jó. Az élet majd őket is igazolja. Én egynek örülök, hogy Zalaegerszegből nem szellemváros lett, és nemcsak munkahelyeink, ipari létesítményeink vannak. Büszkék lehetünk kórházunkra, szolgáltatásainkra, iskoláink, főiskolánk, egyetemünk, színházunk van, jégcsarnokunk, ami körül ugyancsak nagy vita folyt. Élhető város lett Zalaegerszeg. Talán majd a fiatalok is szívesebben maradnak itt. Azt gondolom, már az egy nagy kitüntetés, hogy ebben én is részt vehettem.

A teljes interjút itt tekintheti meg: