A doni áttörés áldozataira emlékeztek a Hősök Kertjében

A csendes főhajtás helyszíne ezúttal is a Hősök Kertjében található második világháborús emlékmű volt. A történtekről és annak tanulságairól Balaicz Zoltán polgármester beszélt.

1943. január 12-én és az azt követő napokban közel 140 ezer honfitársunk vesztette életét olyan célokért, amelyek semmiben sem szolgálták Magyarország érdekét, és mivel Zala megyei és zalaegerszegi résztvevők és áldozatok is voltak, ezért kötelességünknek érezzük az emlékezést. És egyben azt is, hogy az ilyen alkalmakkor felhívjuk a figyelmet a béke fontosságára, hiszen sajnos most is, az orosz-ukrán háború miatt majdnem abban a térségben ugyanígy folyik a vér, ugyanígy háború zajlik, és mindannyiunknak a legfontosabb az lenne, hogy végre legyen béke.  

A magyar második hadsereg Don menti védőállásait a zalaegerszegi 17. gyalogezred harmadik zászlóalja hagyta el utoljára, 1943. január 27-én. A seregről Molnár András főlevéltáros, a Zala Vármegyei Levéltár igazgatóhelyettese írt könyvet.

Ők voltak azok, akiket szinte elsőként vetettek be 1942 nyarán, amikor a németek megkezdték a támadó offenzívát, aztán 42. augusztusában a Don mentén már, amikor úgynevezett hídfőharcokat vívtak, akkor is komoly veszteségeik voltak és 1943. január 12-e után, amikor az Urivnál megkezdődött áttörésben kettészakították a magyar második hadsereg védővonalát, a zalai zászlóalj a magyar védővonal legészakibb pontján Voronyezs alatt rekedt és német alárendeltségbe került. És a németek úgy gondolták, hogy az ő visszavonulásukat Voronyezsből a magyar második hadsereg alakulatainak kell fedezni.

Paál István édesapja szerencsésen hazaért a Don-kanyarból. Megpróbáltatásairól sokat mesélt családjának.

Olyan nap is volt többnyire 30-40 fok mínuszban - borszeszmérővel mérték a hőmérsékletet, amikor még volt erre mód -, de többször volt olyan 3-4-5 nap, hogy egy falat kenyér nem jutott nekik. Hófúvás volt, hóvakságban szenvedtek. Többen elhullottak a fagyásban, mint akiket a golyók áldozataként lehet nyilvántartani.

Hasonló részletek derülnek ki Németh József tizedes harctéri naplójából, melyet Horváth Gyula osztott meg a résztvevőkkel. A megemlékezés virágok és mécsesek elhelyezésével zárult.

Szöveg: Frauenhoffer Márta
Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg