5 elfeledett locsolóvers húsvéthétőre

A húsvéti locsolkodás a magyar néphagyomány egyik legvidámabb és leginkább közösségépítő szokása. A fiúk ilyenkor útra kelnek – hol illatos kölnivel, hol szódásüveggel –, hogy megöntözzék a lányokat, hogy cserébe piros tojást, pénzt, csokit vagy egy puszit kapjanak. A régi időkben fontos volt, hogy a locsoló ne csak vízzel, hanem szépen megfogalmazott, versbe szedett köszöntővel is készüljön. A következőkben ilyen klasszikus, régies locsolóverseket idézünk fel, amelyekkel egy locsolni induló férfi vagy fiú kitűnhet a többiek közül. 

5 klasszikus locsolóvers, amellyel kitűnhet a többiek közül:

1. locsolóvers:

E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?

2. locsolóvers:

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi!

3. locsolóvers:

Fakadó rügy, szellő hozta,
Madár szállt az ablakunkra,
Nagy vidáman azt dalolta,
Itt nyílik a legszebb rózsa.
Jó szagú a rózsavizem,
Eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze, rózsaszál,
Soha el ne hervadjál!

4. locsolóvers: 

Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál,
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.

5. locsolóvers:

Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.

Fotó: Médiacentrum Zalaegerszeg