Portugáliába két keréken – 5000 kilométert biciklizett a zalaegerszegi pár

A fiatal pár tavaly októberben kerekedett fel, hogy meghódítsa Portugáliát. Mindez nem is lenne különös, ám ők úgy határoztak, hogy biciklivel teszik meg a nem éppen rövid távot. Több mint 5000 kilométert kerekeztek, mire megérkeztek a dél-európai országba. Gedeon gyerekkora óta kerékpározik, iskolába, majd munkába is azzal járt, hosszabb túrákra azonban nem vállalkozott egészen addig, míg Annát meg nem ismerte.

Szentirmai Anna: Nálunk családi tradíciója van a biciklitúráknak. Régebben minden nyáron elmentem a szüleimmel valamilyen távolabbi országba biciklivel. Általában repülővel mentünk oda, a bicikliket fel tudtuk rakni a repülőre, ott tettünk egy kört, és utána visszarepültünk. Így voltunk Marokkóban, Kirgizisztánban, Grúziában és Törökországban is. Amikor összejöttünk Gedeonnal, szívesen csatlakozott, így ketten folytatjuk ezt a tradíciót.

Ezúttal miért éppen Portugália lett a kiválasztott úticél?

Miklós Bálint Gedeon: Több úticél felé is kacsintgattunk. Igazából az indulás előtti héten döntöttük el, hogy kifejezetten Portugáliába megyünk. Minden irányban megnézegettük, hogy milyen városokat néznénk meg. A választásban az volt a döntő érv, hogy ha nem nyugatra indulunk, Európa legnyugatibb országába, akkor lehet, hogy túlmennénk, és nem állnánk meg. Viszont egyelőre csak egy ilyen rövidebb, úgymond rövidebb túrát akartunk tenni. A hosszabb túrára jobban fel kell majd készülni, mert arra én még nem érzem elégnek magamat, de ez a túra után már igen.

Az 5000 km volt ezek szerint a rövidebb túra. Végig adottak voltak a lehetőségek a kerékpárral való közlekedésre? Nem volt veszélyes az út?

Szentirmai Anna: Nem voltak végig tökéletesek a viszonyok. Volt, hogy nagyobb útra voltunk rákényszerülve. De az autósok - úgy általánosságban - odafigyelnek szerintem a biciklistákra, meg az összes emberre, aki az úton közlekedik. Szóval nem volt probléma. Néha azért frusztráló volt, hogy hatalmas forgalomban kellett menni, de azért ez ritkán volt. Általában tudtunk kisebb utakon, vagy kerékpárúton közlekedni.

Miklós Bálint Gedeon: A legrosszabb utak azok voltak, amelyeken nem volt aszfalt. Előfordult, hogy nagy kavicsos utakon kellett menni, esetleg sárban kellett tolni a biciklit.

Meghatároztátok előre a pontos útvonalat?

Miklós Bálint Gedeon: Igen, de mindig csak két napra előre. Útközben terveztünk folyamatosan, mivel az időjárás, meg hasonló dolgok miatt eléggé kiszámíthatatlan volt, hogy merre tudunk menni. Így voltak olyan célpontok, amiket inkább kerültünk, vagy levágtunk az időjárás miatt, illetve volt, hogy egy híd leszakadt az árvíz miatt, és akkor is kerülőt kellett tenni. Viszont könnyen lehetett haladni, mivel Európában vagyunk, itt azért egy kicsit könnyebb.

Októberben volt az indulás, és ha jól tudom, akkor karácsonyra értetek Portugáliába. Útközben is rengeteg élményt sikerült szerezni?

Szentirmai Anna: Persze, igen! Átmentünk Ausztrián, Szlovéniában is voltunk, Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban. Minden egyes országban megnéztük a főbb látványosságokat. Amerre jártunk, megnéztük a híres városokat, szurdokokat, hegyeket. Szóval mindig próbáltunk nagyon sok programot csinálni, hogy ne unatkozzunk.

Miklós Bálint Gedeon: A teljes út 108 nap volt. Tegnap végignéztem az összes videót, és megszámoltam: durván 50 olyan város, említésre méltó város volt, amit megnéztünk. Úgyhogy szinte minden másnapra jutott legalább egy város, illetve sok természeti látványosságot is megnéztünk. Úgyhogy izgalmakban teli volt.

Napi szinten mennyit kerékpároztatok?

Miklós Bálint Gedeon: Volt olyan, hogy csak 30 kilométert tettünk meg, de átlagban kijött a napi 50 km. Összesen 5300 km lett a végére.

Egyikőtök sem túl erős testalkatú. Hogyan lehetett bírni ezt a sok kerékpározást fizikailag?

Szentirmai Anna: Szerintem ahhoz, hogy az ember elmenjen egy ilyen biciklitúrára, nem kell kifejezetten erősnek lennie, csak kitartónak. Az pedig általában nem látszik az emberen. Amúgy nem is edzettünk rá igazából, fizikailag semennyire nem készültem.

Miklós Bálint Gedeon: Én se készültem konkrétan erre, viszont előtte biciklifutárkodtam valamennyit. Szerintem egy egészséges ember bátran nekiindulhat egy ilyen útnak. Az erőnlét közben is kialakul. Egy-két hét, aztán az ember hozzászokik. És közben is egyre jobban bírja a tempót vagy a kihívásokat.

Portugáliát is biciklivel jártátok be?

Miklós Bálint Gedeon: Igen, mivel biciklivel érkeztünk, Portugáliát is biciklivel fedeztük fel. Először északnak indultunk, majd visszafordultunk. Az eredeti célunk az El Camino végpontja volt. Viszont ez csak egy kinevezett cél volt, így annyira nem volt számunkra fontos. Úgyhogy tettünk egy kört, és végül visszafordultunk, mert az időjárás így hozta.

Mi lesz a következő úticél? Eláruljátok?

Szentirmai Anna: Hát ez még nagyon képlékeny, de mi mindenképpen keletre mennénk. Közép-Keleten vannak ugye konfliktusok, és ezt is figyelni kell, hogyha oda tervezünk utazni.

Volt az úton olyan nem várt esemény, amire nem voltatok felkészülve?

Szentirmai Anna: A hidegre nem voltunk felkészülve. Gedeon hálózsákja nem mínusz 7 fokra lett tervezve.

Miklós Bálint Gedeon: Igen, amikor terveztük az utat, akkor néztük, hogy Portugáliában télen a leghidegebb éjszaka is maximum 0 fok. Nem így volt. Nem tudom, hol találtam ezt az infót, de azért volt mínusz 7 fok is. Kellemetlen volt. Vártam a reggelt, hogy kisüssön a nap, és útnak indulhassunk.

Mi tetszett a legjobban útközben? Melyik ország lett a kedvenc?

Szentirmai Anna: Látnivalók szempontjából Spanyolország volt a legjobb. Ott töltöttük a legtöbb időt is végül. Andalúziában gyönyörűszépek a városok. Aztán a másik kedvenc az Olaszország volt. Ott is nagyon szépek a városok.

Szöveg: Frauenhoffer Márta
Fotók: Szentirmai Anna és Miklós Bálint Gedeon