31 ország, 31 kötődés – Nepálban a szerelem is rátalált Hegedüs Lillára

Hegedüs Lilla: Van egy pár emlékem. Nagyon jó érzés ezt így kimondani, hogy most múltam 30, és már 31 országba el tudtam látogatni. Volt ahol éltem, és volt, ahol dolgoztam is, úgyhogy tényleg nekem ez egy ilyen életmód lett az elmúlt 5-6 évben. 31 helyszínt, országot láthattam, és mindegyikhez máshogy tudok kötődni.

Melyik a kedvenc a 31 országból?

Hegedüs Lilla: Ezt nagyon nehéz meghatározni. Sokszor kérdezik ezt tőlem, és mindig úgy szoktam rá válaszolni, hogy attól függ, hogyan kérdezi az ember, vagy hogy miért az a kedvenc. Ha - mondjuk - kulturális szempontból nézzük, akkor abszolút Nepál a kedvencem, ha inkább a természeti csodák miatt, akkor Vietnám felé húz a szívem. Ha az önismereti kedvenc helyszínt kellene megneveznem, akkor Perut mondanám. Igazából mindegyik kedvencem egy kicsit, nem tudok egyet kiemelni a 31-ből, de mindegyikhez máshogy tudok kötődni.

Említetted Nepált, Perut, Vietnámot. És még merre jártál?

Hegedüs Lilla: Voltam Kambodzsában, Thaiföldön, Mexikóban, 3 évig Portugáliában éltem, de éltem Horvátországban is. Európában nagyjából minden országot meglátogattam. Voltam Indiában is, az például egy elég kemény falat volt, így egyedül, nőként. Illetve voltam Indonéziában is.

Honnan jött neked, hogy ilyen sokat utazzál? Hogy ilyen sok ismeretet szerezzél a tőlünk jóval távolabb lévő vidékekről?

Hegedüs Lilla: Nem mindig volt ez az életem része. Ahogy említettem, 5-6 éve utazgatok. Előtte félős voltam, nagyon nehezen mentem el bárhova is. A legelső nagyobb utazós élményem az volt, hogy a bátyámat meglátogattam Spanyolországban, és egyedül ültem fel a repülőre. Ahhoz képest tényleg nagy út van mögöttem. Nagyon megtetszett nekem, amikor kimentem a testvéremhez, Erasmuson volt ő Spanyolországban. Láttam, hogy ott mennyire máshogy, sokkal felszabadultabban élnek az emberek, tetszett a spanyol mentalitás, ám akkor még nem álltam erre készen. Az első nagyobb utam évekkel később volt. Először Mexikóba vezetett, utána pedig Peruba. Mindkét helyre egyedül mentem, mert úgy voltam vele, hogy ha kilépek a komfortzónámból, akkor tényleg csináljuk rendesen, és jó nagyot lépjünk. Egy hatalmas ugrás lett belőle. Úgy kezdődött tehát, hogy magamat szerettem volna - őszintén szólva - lelkileg rendbe rakni, kicsit levetkőzni ezt a félős, szorongós önmagamat. Mexikót sikerült erre a célra választani. Mexikó nagyon kellemes meglepetés volt. Akkor még volt bennem egy teljesen természetes szorongás, hogy a világ másik végén az ember veszélybe kerül, főleg így egyedül, nagyon fiatal nőként. Akkor voltam, 26. És hatalmas csalódás volt, pozitív értelemben. Nagyon kedvesek ott az emberek, nagyon befogadó, közvetlen kultúra a mexikói kultúra. Az egész dél-amerikai és közép-amerikai mentalitás magával ragadott. Nagyon sok barátom lett, akikkel tartom a mai napig a kapcsolatot. És most már mindenhol vannak barátaim, fogadott családjaim.

Amikor utaztál, foglaltál előre repülőjegyet, szállodát, vagy ott kerestél magadnak?

Hegedüs Lilla: Mexikóban volt egy ismerősöm, úgyhogy oda úgymond meghívattam magam. Peruba szervezett úttal mentem, mert az volt az első önkéntes utazásom. Egy hónapig dolgoztam egy szegénynegyedben, egy nyomornegyedben. Utána Ázsiába mentem, ahol fél évig hátizsákoltam egy 30 literes hátizsákkal. Azt az utat már teljesen magamnak szerveztem. Egy odautat vettem meg, és nem tudtam, mikor jövök vissza. Összepakoltam az itteni életemet, vagyis a portugáliait, és onnan mentem el.

Melyik volt az a vidék, ahol rád talált a szerelem?

Hegedüs Lilla: Nepál volt, de nem az első alkalommal. Kétszer mentem, és a második utazás során találtam meg a - most már - férjemet, aki egyébként egy olyan országból származik, ahol még nem voltam. Chilei férjem van, aki most itt él velem Magyarországon. Együtt költöztünk haza.

Ezek szerint Chile még nincs kihúzva a bakacslistádról. Viszont sikerült már közösen megvalósítanotok egy nagyon régi tervedet, vágyadat.

Hegedüs Lilla: Igen, a nászutunkat kötöttük egybe egy nagyon csodás egyhónapos utazással. Ebben volt egy kéthetes törökországi körút, melynek során teljesen körbejártuk Törökországot. Másik nagy álmom az El Camino volt, úgyhogy azt a nászutunk keretében együtt lesétáltuk. Tizenegy nap alatt mentünk 300 km-t, vagyis naponta 30 kilométert, néha egy-kettővel többet is, és fantasztikus élmény volt.

És ha jól tudom, nem is a hagyományos útvonalon tettétek meg az El Camino-t?

Hegedüs Lilla: Igen, tettünk egy 70 kilométeres kitérőt. Alapvetően egy rövidebb út lett volna ez Portótól fel Spanyolországba, de mi tettünk egy kisebb kitérőt. Ez a spirituális út nagyon titkos, nem is nagyon teszik bele az útikönyvekbe. Pedig erre az útra mondják azt, hogy valójában itt vitték el Szent Jakab holttestét a követői. Igazából ez a legrégebbi, legősibb legeredetibb útja az El Caminónak, ezért mi ezt is megnéztük.

Szöveg: Frauenhoffer Márta
Fotók: Hegedüs Lilla