Nem lesz többé Díszpinty

Akkor még hárman vágtunk bele

– kezdi a történetet Tőke Erik.

Majd a két tulajdonostársam egy-két éven belül kivált az üzletből. Maradtunk mi, Ancsi a feleségem, és én. De a többiekkel megmaradt a barátság! Aztán az évek során szép lassan elkezdtük fejleszteni a kis konyhánkat is. A mérete nem volt sohasem túl nagy, ez azért mindig behatárolta a lehetőségeinket. De elkezdtünk a hamburgerek mellé egyéb más ételféleségeket is felvenni, úgyhogy eléggé változatossá tudtuk tenni a kínálatot.

- Milyen fejlesztéseket igényelt menet közben az üzlet működtetése?

A korszerűsítés folyamatos. Szinte évről évre jelennek meg akár a konyhatechnológiában, akár a bártechnológiában fejlesztések. Ha az ember naprakészen akarja tartani a vállalkozását, akkor ezeket meg kell vásárolni. Egyébként nagyon szeretek olyan gépet vásárolni – szerintem nem én vagyok egyedül ezzel a világon –, ami inkább legyen drágább, de ne kelljen hozzá kéthavonta szerelőt hívni. Az annak idején vásárolt japán jégkockakészítő gépünk a mai napig nem látott szerelőt és tökéletesen működik! 

„A vendéglátásnak egyébként mindig

a legmagasabb költsége a bérköltség. 

A vendéglátásból nagyon nehéz 

kivenni az élőmunkaerőt, 

mert különben működésképtelen lenne.”

Aztán a dizájnra, a külcsínre is kell adni. Nyilván ezek kisebb tételek, de ez is fontos, mert először úgyis a szemet fogod meg, aztán majd utána később talán a gyomrot is. Ezek alapvető tételek voltak mindig a vállalkozás fejlesztésében. Aztán a bérfejlesztés. A 10 évvel ezelőtti béreknek nagyjából most a háromszorosát fizetjük. Nyilván nőtt is a bérigény, ez elengedhetetlen, de nyilván nőttek az árak is, úgyhogy ez is egy nagyon komoly tétel. A vendéglátásnak egyébként mindig a legmagasabb költsége a bérköltség, a vendéglátásból nagyon nehéz kivenni az élőmunkaerőt, mert különben működésképtelen lenne. Ezek voltak azok a fejlesztések, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy folyamatosan talpon tudjunk maradni. 

- Hogyan lesz most tovább? Hiszen híre szaladt, hogy bezár a Díszpinty. 

Mi fogjuk folytatni

– mondja Tőke Erik.

Sikerült az önkormányzattal megegyeznünk, újabb 10 évre elnyertük az üzlet bérleti jogát. Az elmúlt 10 év, és különösen talán a Covid utáni időszak változásait kielemezve arra jutottunk, hogy magát a Díszpinty koncepciót, teljes mértékben elengedjük. 

„És ami talán a legszembetűnőbb lesz: 

önkiszolgáló rendszerű lesz az étterem, 

sőt, amit tudunk, digitalizálunk.”

Január-februárban zárva tartunk, de legjobb reményeim szerint márciusra sikerül újra kinyitnunk. De minden megváltozik. Új név, új logó, új belső kialakítás, új design, teljesen új ételválaszték. És ami talán a legszembetűnőbb lesz: önkiszolgáló rendszerű lesz az étterem, sőt, amit tudunk, digitalizálunk. 

Lesz majd „digitális” és „analóg” vendég. Le lehet adni telefonon keresztül a rendelést a pultba, és majd a telefon megszólal, ha készen van, és akkor kell csak érte jönni. Az analóg vendég pedig a pultnál ugyanúgy megteheti ezt személyesen. Ezt a hibrid rendszert fogjuk működtetni. Biztos, hogy kihívásokkal teli lesz, akár vendégoldalról, akár üzemeltetői oldalról, de én azt látom, hogy ez a változás is szükségszerű. Ezzel az előbb elmondott élőmunkát tudjuk csökkenteni, vagyis a legnagyobb költségünket talán tudjuk minimalizálni. Mindez kedvezőbb étel- és italárakat is tud eredményezni, tehát a vendég is nyer ebből. 

Nagyon nagy örömmel vágunk egyébként bele

– mondja mosolyogva Tőke Erik. 

Nyilván volt már bennünk némi fáradtság, fásultság, de ez új energiát, löketet ad majd szerintem nekünk is, és ezáltal majd a vállalkozásnak is.

Szöveg: Buza Beáta

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg